A kullancsok nemcsak kellemetlen csípést okoznak, hanem kórokozók terjesztői is lehetnek. Kutyáknál a babesiosis, anaplazmózis, ehrlichiosis és a Lyme-borreliózis a legismertebbek; macskáknál ritkább, de előfordulhat anaplazmózis és egyéb vérparazitás megbetegedés. A „kullancsszezon” valójában egyre hosszabb: enyhe telek, csapadékos tavaszok és hosszú, meleg őszök mellett gyakorlatilag már kora tavasztól késő őszig – sőt, időnként télen is – találkozhatunk aktív egyedekkel. A kitettség különösen magas erdős–bokros területeken, magas fűben, árokpartokon, vadrezervátumok közelében, de városi parkokban és kertes házak körül is számolni kell velük.
A kullancs a bőrre jutva megbújik a nehezen észrevehető részeken: fül mögött, pofa vonalán, nyaknál, hónaljban, lágyéknál, ujjközökben. A csípés első óráiban a kórokozó-átvitel kockázata általában alacsonyabb, ezért a rendszeres, alapos átvizsgálásnak – séta után, este lefekvés előtt – kiemelt szerepe van. A korai és szakszerű eltávolítás csökkenti a fertőződés esélyét: finom, hegyes csipeszt vagy kullancskiszedő kampót tegyünk a bőr felszínénél, a szájszervekhez minél közelebb, majd határozott, egyenletes mozdulattal húzzuk ki. Nem szükséges (sőt, nem ajánlott) olajozni, égetni vagy „forgatni” – ezek irritálhatják a kullancsot, és növelhetik a kórokozó-átvitel kockázatát. Ha a szájszerv kis része a bőrben marad, általában felszívódik; a területet fertőtlenítsük, és figyeljük az esetleges gyulladás jeleit. Tartós bőrpír, duzzanat vagy általános tünetek esetén érdemes állatorvosi kontrollt kérni.
A megelőzés két pilléren nyugszik: egyrészt a kullancsriasztás és -irtás, másrészt a viselkedés- és környezetmenedzsment. A külső parazitaellenes készítmények közül több forma választható: a spot-on (rácseppentő) megoldások havonta adhatók, több hatóanyag egyszerre riaszt és pusztít; az orális készítmények kényelmesek, fürdetés- és úszásállók, gyors ölőhatásuk miatt hatékonyan csökkentik a rákapaszkodott kullancsok számát; a jó minőségű kullancs elleni nyakörv hosszan tartó, több hónapos védelmet biztosíthat, ami praktikus feledékenyebb gazdiknál vagy többállatos háztartásban. Hogy melyik a legjobb választás, azt a kedvenc életmódja dönti el: vízkedvelő, sokat úszó kutyánál az orális forma előnyös; erdőt-mezőt járóknál jól jön a repellens komponens; macskáknál különösen figyelni kell a fajspecifikus biztonságra (permethrint tartalmazó kutyaterméket macskánál soha). A biztonság és hatékonyság feltétele a testsúly szerinti, pontos adagolás és az ismétlés dátum szerinti követése – naptárban vagy emlékeztetővel.
A környezet kezelése sokat számít. Kertben a fű legyen rövid, az avart és a sűrű aljnövényzetet ritkítsuk; a komposztot és a vadak által kedvelt átjárókat érdemes a pihenőzónáktól távol tartani. Séta közben, ahol lehet, maradjunk az ösvényen, kerüljük a bokros–sűrű aljnövényzetet, és ha mégis ott jártunk, érkezés után azonnal jöjjön az „átvizsgáló rutin”. A világos színű, simább felületű hám és póráz segít észrevenni a vonuló kullancsokat; hosszú bundájú kutyáknál az ápolt, filcmentes szőr és a rendszeres fésülés sokat könnyít az ellenőrzésen. Többállatos háztartásban mindenki akkor kapja a védelmet, amikor esedékes, hogy a „kezeletlen” társ ne tartsa fenn a kockázatot.
A kullancs által terjesztett betegségek tünetei változatosak lehetnek, és gyakran hetek–hónapok múlva jelentkeznek. A babesiosisra láz, bágyadtság, étvágytalanság, sötét vizelet, nyálkahártya-sápadtság utalhat; Lyme-borreliózisnál vissza-visszatérő sántaság, ízületi fájdalom, levertség jellemző; anaplazmózisnál láz, ízületi panaszok, vérkép-eltérések fordulhatnak elő. Macskáknál az általános tünetek (kedvetlenség, láz) dominálhatnak. Ha a séta után, vagy néhány héttel egy csípést követően ilyesmit tapasztalsz, ne halogasd az állatorvosi vizsgálatot: a korai diagnózis célzott kezelést tesz lehetővé, és javítja a kimenetelt.
Gyakori tévhitek nehezítik a védekezést. Nem igaz, hogy „városban nincs kullancs”: parkokban, zöld sávokban, kertekben is megjelennek. Nem igaz, hogy „télen felesleges a védelem”: enyhe időben aktívak lehetnek, a védelem folyamatossága fontos. Az sem áll, hogy „a macska nem jár a fűben, így nem veszélyeztetett”: a kullancsot a gazdi is behurcolhatja, a terasz–erkély növényei pedig csábító pihenőhelyek. Végül: a házi praktikák (olaj, ecet, illóolaj) nem helyettesítik a bevizsgált, állatorvosi készítményeket – sőt, macskáknál egyes illóolajok kifejezetten veszélyesek.
A mindennapi, működő rutin egyszerű: válassz életmódhoz illeszkedő, fajnak megfelelő kullancsvédelmet; vezess emlékeztetőt az ismétlésekhez; alakítsd ki a „séta utáni ellenőrzés” szokását; tartsd rendben a kertet, és figyeld a finom jeleket. Ha eltávolítottál egy kullancsot, jegyezd fel a dátumot és a testtájat; ha ezt követően rendellenességet észlelsz (láz, étvágytalanság, sántaság, sötét vizelet), mielőbb egyeztess az állatorvossal. A következetes megelőzés és a gyors reagálás együtt adja a legjobb esélyt arra, hogy a „kullancsszezon” csak a naptárban létezzen – a mindennapokban pedig a közös séták nyugalomban és biztonságban teljenek.
Böngésszen a legjobb ajánlatok között!
